Szarvaskői Geológiai Tanösvény

Szarvaskői Geológiai Tanösvény

Szarvaskő a Bükk hegység egyik legszebb fekvésű települése. Az Eger-patak szűk völgyében épült falut vulkáni kőzetekből álló meredek hegyoldalak fogják közre.

A település központjából induló, 9 km hosszúságú körúton földtani és felszínalaktani érdekességekkel, jura korú palából, valamint tenger alatti vulkáni kitörések bazaltjából és az egykori  tengerfenék üledékeiben megrekedt gabbróból felépülő terület szép feltárásaival találkozhatunk.

A falutól délre kijelölt körút érinti a Hegyes-kő-dűlő miocén kagylós homok-feltárását, a Denevér-tárót (wehrlit-test) és a Tó-bérci kőfejtőt. Ez utóbbi földtani bemutatóhely ismertetőtáblája a mintegy 166 millió évvel ezelőtt, a középső-jurában keletkezett mélytengeri üledékösszletbe nyomult gabbró-intrúziót mutatja be. A 6., 7., 8. és 9. állomáspontok az Eger-patak szurdokvölgyének jellegzetes kőzet-feltárásait (agyagpala, diabáz, mélytengeri párnaláva) mutatják be, a 10. állomás a 13. században épült szarvaskői várból nyíló panorámára hívja fel a figyelmet. A 11. állomás ismertetőtáblája az Akasztó-hegy szilikát sziklagyepének élővilágát szemlélteti.

1. állomás: Miocén kagylós homok

2. állomás: Kilátópont – Hegyeskő

3. állomás: Denevér-táró

4. állomás: Tó-bérc bánya – Földtani bemutatóhely (tábla)

5. állomás: Pala és diabáz érintkezése

6. állomás: Mangángumós pala

7. állomás: Pala-feltárások

8. állomás: Tenger alatti bazalt párnalávák

9. állomás: Szarvaskői vár és panorámája

10. állomás: Kilátópont – Akasztó-hegy

A tanösvényvezető füzet itt letölthető.

 

A tanösvény a falu központjából DNy felé felvezető vízmosás mellett haladó úton indul. A vízmosás feltárásai a Keselyű-bérc és a Majoroldal bazalt vonulatai között az üledékes környezet jura korú palaösszletébe engednek bepillantást.

Az üdülőtelep szélén egy felújított gémeskutat láthatunk, amely az Egerből Kassára vezető egykori országút egyik pihenő- és itatóhelyét jelzi. Az üdülőtelepen átvezető út mentén található a tanösvény első állomása, mely a területen lévő legfiatalabb kőzetet mutatja be.

1. állomás: Miocén kagylós homok

Délkeletre, a Hegyeskő-dűlő felé kiágazó, az üdülők közt átvezető földúton kis bazaltcsúcshoz érünk, mely alatt a mélyre bevágott szakaszon a középső miocén tengerpart maradványa tárul fel. Az útbevágásban alul vegyes anyagú durvakavics látható, fölfelé egyre finomodik, majd agyaglencsés és aprókavicsos homok következik, melyben nagyon sok, part menti sekély tengerben élő vastaghéjú kagyló, Ostrea maradványa található. Az üledékösszlet záró tagja finomhomokos agyag.

2. állomás: Kilátópont – Hegyeskő

A Hegyeskő-dűlőről remek kilátás nyílik a Bükk hegységnek mészkőből és palából álló rögeire. Feltűnő a bervai mészkőbánya többszintes fejtése, amely a középső triászban sekélytengeri körülmények között képződött mészkövet tárja fel. Érdemes továbbmenni, ahol egy új kilátótoronyból gyönyörködhetünk a panorámában.

 

3. állomás: Denevér-táró

Az ösvényen délre fordulva a Vaskő-lápában jutunk el a követke­ző bemutatóhelyhez. A szarvaskői gabbrótestek szegélyén külön­leges összetételű, jórészt csak színes ásványokat (olivin, amfibol, piroxén) és ilmenitet, magnetitet (vas- és titán tartalmú ércásványo­kat) tartalmazó kőzet, a wehrlit található. Viszonylag magas vas és titán tartalma többször is felkeltette a kutatók érdeklődését, de a szeszélyes kifejlődés és a kis készletek miatt kitermelésére nem került sor. Az 1938-as kutatás keretében építették a 32 m hosszú tárót a wehrlittest feltárására. Ma már nem járható, a 80-as évek végén beszakadt. A táró bejáratánál még gyűjthetők szívós, nagyon nehezen törhető, a törési felületen fekete, fémfényűen csillogó wehrlit-darabok. A táró ma védett denevérfajok kolóniái­nak költő- és telelőhelye.

A meredek lejtőn leereszkedve az Eger-patak széles árterére ju­tunk. A tanösvény jelzését követve, a vízmű kékre festett hídján kelünk át a patakon. Az Eger-patak bal partján, a vasút mellet­ti földúton megyünk észak felé. Az Újhatár-völgy torkolatának északi oldalán kezdődik a Tó-bérc bányába vezető út.

4. állomás: Tó-bérc bánya – Földtani bemutatóhely (tábla)

A felhagyott kőfejtő a mintegy 166 millió évvel ezelőtt, a középső jurában keletkezett mélytengeri üledékösszletbe nyo­mult gabbró intrúziót tár fel. Ezt bányász­ták út- és vasútépítési célokra.

Az egyes falszakaszok más-más látnivalót kínálnak. Az 1500 °C hőmérsékletű magma erősen felmelegítette a környezetet, az érintkezési zónában az üledéket megolvasztva kü­lönféle kőzeteket hozott létre. Az északi fal nyugati részén ‚S’ alakban meghajlott, kiálló taraj az érint­kezés mentén megol­vadt üledékből keletke­zett plagioklászit. Az eredetileg sötétszür­ke ásvány a levegőn ki­fehéredik, ez a fehér sza­lag jelzi az északi és a keleti fal felső részén a gabbró határát. Az északi fal középső ré­szén, a magmába beke­veredett és megolvadt fehéresszürke üledéktömb fő összetevője az albit és a kvarc, melyben apró vöröses-barna színű gránátkristályok (almandin) láthatók. Az északi fal középső és keleti részén, vala­mint a keleti falban különböző gabbróváltozatok láthatók. A keleti falban látható szívós, darabos törésű, zöldesszürke színű gabbró volt a bányászat fő nyersanyaga.

A bánya bejárati útjától az Eger-patak árterén, a kiskertek közt vezető úton térünk vissza a vasútállomáshoz. A vasútál­lomástól a Várhegy oldalában az országos kék jelzést követve a Lépcsős-lápában indulunk a szarvaskői várrom felé.


5. állomás: Pala és diabáz érintkezése

A völgy bejáratának nyugati oldalán levő kis, bozóttal takart szirtben lemezes elválású pala, alatta limonitosan mállott felszínű bazalttömb látható. Ez a feltárás a Várhegyet alkotó bazalt szélső határa.

Tovább haladva a vár felé a völgytalp kimosódásaiban, majd a hegyoldalban is előbukkan a Várhegy bazaltját körülölelő jurakorú pala. Ez a kőzet agyag, kőzetliszt és finomhomok szemcsékből áll, az enyhe metamorfózis hatására tömörödött és palásodott.

6. állomás: Mangángumós pala

A régi út bevágódásában a palában mangángumók, mangánlencsék figyelhetők meg. A gu­mók néhány cm nagyságú, fényes külsejű, kavicsszerű alakza­tok, míg a lencsék 10-20 cm vastagságúak és a 0,5 m hosszúságot is elérhetnek. Anyaguk eredetileg vas-mangán karbonát volt, ami a levegőn feloxidálódva sötétbarna-fekete színű limonittá és piroluzittá (vas- és mangán-oxiddá) alakult.

7. állomás: Pala-feltárások

A völgy felső részén újabb kőzetváltozat jelenik meg, sötétszürke – mállottan sárgás­szürke – színű, finoman rétegzett pala, melyben a világosabb sávok finomhomokkő, míg a sötétebbek agyagos kőzetliszt anyagúak.

Az ösvényen tovább haladva a feke­te pala gyufaszálszerű hasábokra esik szét. A fekete szín a bazalt közelségét jelzi. Az egykori forró láva kissé „megéget­te” az üledéket, a benne levő szerves anyag kokszosodott, így sokkal tovább ellenáll az oxidációnak.

8. állomás: Tenger alatti bazalt párnalávák

A gerincre kiérve bazalt jelenik meg a felszínen. A kőzet eredeti színe zöldesszürke, de felszíne a benne levő vasásványok mállása miatt rozsdásbarna. Éles, szilánkos töré­sű, igen finom szemcsézettségű.

Mielőtt felkapaszkodunk a várrom tetejére vezető lépcsőkön, sétál­junk végig a belső védőárokban. A 3 m-nél mélyebb belső védőár­kot egy természetes repedés kitágításával alakították ki az egykori várépítők. Az árok ÉK-i falában a víz alatti gyors kihűlés miatt összerepedezett lávapadok láthatók. A K-i oldal már jórészt párnalávából épül fel. Ez az alak a víz alatti bazal­tos lávafolyás jellegzetes kép­ződménye.

A párnák keresztmetszetben az árok DK-i végén láthatók, míg a domború felszínek a toronyrom alatti, K-i sziklafalban jelennek meg. Az utóbbi megközelítése veszélyes!

 

9. állomás: Szarvaskői vár és panorámája

A szarvaskői vár első említése 1295-ből ismert, majd a XIV– XVI. században gyakran szerepel az oklevelekben. Mindig az egri püspök váruradalmának központja volt. 1596-ban török ura­lom alá került és csak 1687-ben szabadult fel, majd ismét az egri püspök birtoka lett. 1735-ig lakható volt, ezután elhagyták és rom­ba dőlt.

A várrom tetején kialakított kilátóból DNy-ra látható a 444 m magas Keselyű-bérc, hátunk mögött É-ra a Tardos-bérc 425 m ma­gas gerince, a kettő között mélyül az Eger-patak kanyargós, szur­dokszerű bevágása. A hegyoldalak 350 m magasság alatt hirtelen meredekké, helyenként csaknem függőlegessé válnak. A szurdok talpszintje 225–250 m között van. A völgy tisz­tán eróziós eredetű.

A földtani tanösvényen tett túránk ezen a ponton megszakítható. Aki nem akar tovább menni Tardos felé, visszatérhet a várról le­vezető úton Szarvaskőbe, ahonnan Eger és Szilvásvárad felé autó­busz és vonat közlekedik.

A tanösvény tovább követi a gerincet.

 

10. állomás: Kilátópont – Akasztó-hegy

A Tardos felé vezető utat választók a várból visszatérve a jelzett úton haladhatnak tovább ÉNy felé. Az enyhén emelkedő szakaszon a tanösvény ismét palás rétegeket keresztez. Az út egyre meredekebbé válik, a bazalt mállott felszínén jutunk fel az Akasztó-hegy lapos gerincére. Alattunk a meredek hegyoldal sziklái lávapárnákból állnak. A párnák közötti területeken kisebb-nagyobb darabokra széteső, víz alatt felrobbant, üveges lávakőzetet láthatunk.

Az Akasztó-hegyen a Bükk legszebb vulkanikus eredetű szikláin járunk, ahol a napsütésnek kitett oldalakon nyílt füves növényzetet, sziklagyepet találunk. A sziklagyepek számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont, amelyekre jellemző, hogy jól tűrik a rideg körülményeket, a szárazságot és a nagy hőingadozást. Az itt található magyar kőhúros szilikát-sziklagyep névadó növénye a kis, fehér virágú, kárpáti-bennszülött növényfaj, a magyar kőhúr. A sziklagyepek főleg tavasszal színpompásak. Gyakoriak a pozsgás, vízraktározásra képes, és ezért a csupasz sziklákon is megélő kövirózsák, varjúhájak és kőtörőfüvek.

Ahol a sziklákon termőtalaj is kialakult, ott zárt gyeptakarót találunk, amelyet kisebb-nagyobb facsoportok tagolnak. A facsoportokkal és gyepterületekkel tarkított bokorerdő jellem­ző fafaja a molyhos tölgy. A vastagabb talajú terü­leteken zárt erdőt, elsősorban tölgyeseket találunk. Az erdők és sziklagyepek határán – mint a Várhegy északi oldalán is – sziklai cserjések láthatók. Jellemző cserjefajuk a sziklai gyöngyvessző. A bazalt északias, hűvös és nedvesebb szikláin a Kárpátokra jellemző növényfajok is meg­jelennek. A leírt növénytársulások kiemelt értékei a Bükki Nemzeti Parknak, megóvásuk és védelmük mindannyiunk feladata, ezért kérjük, ne térjen le az útról, és ne szedje le a virágo­kat!

Az Akasztó-hegyről a Pyrker-szorosra lete­kintve láthat­juk a bazaltvonulatra jellemző párnás szer­kezet legszebb előfordu­lását, a Pyrker-emlék­táblától délre emelkedő sziklafalon. Távolabbról szemlélve jól látható, hogy a pár­nák 50–100 m átmérő­jű kötegekbe rendeződtek, és az egykori lejtőn megcsúszva különböző irányokat vettek fel. Ez a sziklatorony is ilyen megcsúszott tömb, a déli oldalon a csúszási felület is megtekinthető.

A jelzett úton továbbhaladva az út kettéválik. Az egyik válto­zatban a gerinc ÉK-i oldalán futó földúton leereszkedhetünk a Rocska-völgybe, és ezen keresztül visszatérhetünk a szarvaskői vasútállomásra. A mellettünk húzódó mély árok nem természe­tes képződmény, hanem évszázadokon keresztül használt, a ta­posóerózió által kimélyített szekérút. Ha átmegyünk a vasúti híd alatt, visszaérünk az állomás előtti rakodóra.

Ha végcélunk a tardosi sporttábor, letérve az országos kék jelzés­ről a K jelzésű útra, a Tardos-bércen folytatjuk utunkat ÉNy felé. Tanösvényünk az Eger-patakot keresztezve a tardosi sporttábor­ral szemben ér ki a közútra. A közelben autóbusz-megálló és vas­úti megállóhely található.

Kérjük óvja, védje természeti értékeinket!